Hólisztikus gyógyír

(lat morbus, gör összetételeknél nozosz, pátosz), a szervek ép alkatának s működésének a rendestől való eltérése.

A B fogalma azonban egészen szabatosan meg nem állapítható.

A B-k mindig bizonyos materiális átváltozáson alapulnak azonban a vizsgálati módszereknek jelenlegi álláspontján nem mindig sikerül a megfelelő átváltozást sem az élőben, sem a halál után kimutatni.

Ezen utóbbi B-eket megkülönböztetésül működési (funkcionális) bajoknak hívjuk.

A B következtében megváltozott szervi működések azonban mind ugyanazon élettani törvények alatt állanak mint az ép állapotban, s a betegeknél tett megfigyelések gyakran igen értékes felvilágosításokat szolgáltatnak a szervek ép működéséről.

A B folyamán a szervezet harcra kél a B okával s a tünetek ennélfogva csak részben direkt kifejezései a kór okának, más részük a szervezet reakciójának tudandó be. Igy gyakran a B. előrehaladásával hozzá alkalmazkodnak az egyes szervek s a működésben kiesett részeket az épen maradtak gyarapodása igyekszik kipótolni, ott ahol az egyáltalán lehetséges.

A B-ekről szóló tan, a kórtan (pathologia) feloszlik általánosra, ez azon módosulatokkal foglalkozik, amelyek a B folytán a normalis működésekben beállanak s keresi azoknak okát mig a különös (speciális) kórtan az egyes kóralakokat tárgyalja s rendszerbe foglalja.

A B-eket felosztja külsőkre és belsőkre.

Ma a tudomány rohamos előhaladása folytán nemcsak e két szak kiván külön művelőket, hanem a munkafelosztás még sokkal tovább halad.

Önálló betegségi fajoknak tulajdonképen csak a kórokilag egyenlő eredetü bajokat lehet tekinteni, miután azonban még nem ismerjük az összes kórokokat, sok B. fajt a tünetek alapján állapítunk meg.

Megkülönböztetünk elsődleges (idiopathikus) és másodlagos (consecutiv, secundär) bántalmakat, jóllehet a kettő közötti határt nem mindig könnyü megállapítani.

A B-ek okára (aetiologia kóroktan) az újabb vizsgálatok sok felvilágosítást nyújtottak

Mint B-okozókat ismerjük ma: a külső erőművi behatást (trauma), mely alatt nemcsak az ütés, zúzás stb értendő hanem a hő, villamossági és más behatások is B-okozók továbbá a kémiai anyagok, meg a paraziták.

Az előbbieket mérgeknek is nevezzük, az utóbbiak körébe tartoznak az ember testének felületén és belsejében élősködő állati és növényi lények, ezek között főként a bakteriumok.
Sokkal bizonytalanabb hatása van, más, gyakrabban felemlített, de a valódi okok felismerése által mind szűkebb térre szoruló befolyásoknak, aminők első sorban a meghülés, aztán a testi és szellemi túlerőltetés stb.
Még kevésbbé ismert az általános táplálkozási zavarok kóroktana.
Határozottabbak ismereteink az öröklött bántalmakról s ezek kétfélék, u i vagy maga a B jut át közvetetlenül a szülőkről (azok egyikéről vagy mindkettejéről) a magzatra (veleszületett B), vagy pedig csak mint hajlandóság bizonyos bajra jelentkezik, v csupán általános hajlandóság a megbetegedésekre (dispositio) Igy látjuk, hogy tüdőbajos szülék gyermekeinek gyakran de nem mindig sajátságos csontalkata (hosszu végtagok lapos szűk de hosszu mellkassal) és rossz emésztésü gyomra van; máskor a fogékonyság nem mutatkozik a külső testi alakban, csupán bizonyos B-ek gyakori megjelenésében p részeges szülék gyermekei mindenféle ideges bajokra hajlandók stb.
Ez a hajlandóság nem mindig öröklött, lehet szerzett is. Ilyen fogékonyság mellett még az alkalmi ok szükséges a B létrejöttére.
Azokat a B-eket, amelyek emberről emberre, v állatról emberre, ha nem is mindig közvetetlenül származnak át, ragadós, fertőző bajoknak hívjuk.
A fertőző B-ek feloszlanak kontágiumosakra, melyeknél a fertőzés közvetetlenül történik: miazmásokra, ahol a fertőző anyag a szervezeten kivül a talajban, a vizekben stb. tenyészik s így jut az emberbe, de aztán más emberre át nem megy, s kontágio-miazmásokra, amidőn a fertőzött emberből jut a talajba a B-csira, s innen ismét más emberekbe.

A B-ek bizonyos tünetek (symptoma) alakjában jelentkeznek, ezekkel foglalkozik a tünettan (semeiologia); a tünetek szubjektivek, ha csak a beteg érzi őket, de más által észre nem vehetők, objektivek ellenben, ha az orvos által is felismerhetők; az orvos tudományos vizsgálati módszereinek segítségével képes az objektiv tünetek számát szaporítani s így a kórjelzést (diagnózis) nagyobb biztossággal megállapítani. Vannak lázas és nem lázas heveny és idült B-k. A B lefolyása lehet szabályos, meghatározott időre terjedő v. félbenhagyó (intermittens), máskor periodikusan visszatérő.

A B lefolyásában megkülönböztetjük a lappangás időszakát (incubatio), amidőn a beteg már magában hordja a bajnak okozóját, de még többé-kevésbbé jól érzi magát, ezt követi a baj kitörése, amelyet gyakran bizonyos előhirnök előz meg (prodromális stádium), a kitörés eleinte fokozódó (st incrementi), aztán eléri tetőfokát (st. akmes) s visszamegy (st decrementi) Ez utóbbi beállhat hirtelen (mint krizis, válság), vagy lassan fejlődik ki (lizis oldódás) A lefolyás közben hirtelen súlyosbodások mutatkozhatnak (exacerbatio), a lábbadozó (reconvalescens) ki van téve a visszaesés (recidiva) veszélyének Több B-et gyakran bizonyos utóbajok követnek, igy a skárlátot a vesegyuladás.

A B vége a teljes vagy relativ gyógyulás vagy a halál.

A B-ek gyógyítása az orvoslástan (therapia) feladata

Egyes B-ek ritkán fordulnak elő, mások időnként nagy hevességgel tünnek fel s egyszerre sok embert v. állatot támadnak meg, ezek epidémiáknak neveztetnek, ha nagyobb területre terjednek ki, míg szűkebb helyhez kötve nevök: endémia.

A régebbi orvostudomány a B-eket, mint valami a szervezetbe jutott idegen elemet tekintette (ontologlai felfogás), s igy elég közel állott volna azon alaphoz, amelyen ma vagyunk, csakhogy mérgek s baktériumok helyett az isteneknek és szellemeknek tudta be a B-ek okát. Midőn a természettudományi felfogás kezdett elterjedni, az egyik iskola a nedvekben (humoralpathologia), a másik a szilárd testrészekben (solidarpathologia) illetőleg azok megválasztásában kereste a bajok kútforrását amíg a jelen század közepe táján Virchow, a celluláris patologiát, a sejtkórtant fel nem állitotta Ennek értelmében a B a sejtek táplálkozásának s működésének megváltozásán alapszik. Bár ezen kórtani rendszernek a tudomány előrehaladásában igen sokat köszönünk, ma a sejtkórtan sem elégít ki teljesen s a B-ek okainak felismerésével lényegesen megváltoznak a nézetek.

A B-ek egy része nem fordul elő minden éghajlat alatt

A sárgaláz, a beri-beri csak a forró égöv alatt észlelhető, egyes hegyes vidékeken gyakori a golyva és a krenitizmus, máshol a húgyhőképződés otthonos. Vannak vidékek, ahol a váltóláz a lakosság legnagyobb részét megtámadja s igen veszélyes jelleget ölt. Ahol sikerült megtudni ezen endémiák okát, ott gyakran meg is lehetett szüntetni a bajt, legjobb példa rá: a hideglelős vidékeken a mocsarak lecsapolása, és kiszárítása által elért megszüntetése e bajnak. A legtöbb B megjelenése időhöz is van kötve; igy a kolera, bár a Ganges partjain otthonos, Európában csak hosszabb időközökben üt ki. De még a valamely vidéken otthonos bántalom is többnyire csak időről-időre tünik fel hevesebben, így bár himlő mindig van, mégis csak néha fokozódik ezen baj epidémiává. Más B-ek sem helyhez sem időhöz kötve nincsenek.

A B-ek hevessége is változó, egyes időkben súlyosabbak, máskor könnyebbek az esetek; általában a közegészségtan és az orvoslástan nagyobb mérvü haladása óta sok nehéz betegség tetemesen enyhült, így a himlő, a tifusz, a hideglelés, míg a pestis, a kolera Európában alig tud már fészket verni.

A különféle emberfajok fogékonysága a B-ek iránt eltérő, így európai embereknél a kanyaró igen enyhe betegség, mégis a Fidsi szigeteken nehány hó alatt 50000 benszülött halt meg e bajban. A színes bőrüek a forró égöv betegségeit jobban tűrik, mint az európaiak. Ezen tényezőkre befolyással vannak a táplálkozás, testalkat s egyéb közegészségi viszonyok. A vad népek B-re való hajlandóságát gyakran nem kis mértékben fokozták a civilizációval járó bajok, nevezetesen az alkoholizmus. Úgy látszik, hogy a jelenlegi viszonyok közt a rézbőrüek a legrövidebb életüek, aztán a négerek, majd a fehérek jönnek. Némi különbségek mutatkoznak a hajszín szerint is, ez azonban nem lényeges. - B. növényeké l. az illető címszók alatt."